A Bodrogközi rétisasok érzik már a tél végét

A Bodrogközi rétisasok érzik már a tél végét

A legnagyobb európai nappali ragadozó madarunk, a fokozottan védett rétisas (Haliaeetus albicilla) 1970-re a kipusztulás szélére sodródott a Kárpát-medencében, és csak tucatnyi fészkelő párra zsugorodott állománya . Ennek oka a két évszázaddal ezelőtti folyamszabályozások, majd azt követő ártéri erdők – amely a legjellemzőbb fészkelő helye – drasztikus fogyatkozása. De az azóta eltelt időszak hatékony természetvédelmi intézkedéseinek és a sikeres nemzetközi fajvédelmi programoknak hála, számuk az óta megtízszereződött. A Bodrogköz magyar és szlovák oldalán található ártéri erdők 15-20 párnak is otthont biztosítanak. Amely sas párok január végén már rendszerint javában tatarozzák fészkeiket és készülnek a nászra, február végén pedig – ha enyhe a télutó – már a költést is megkezdhetik, és a tojó madarak a tojásokon ülnek.

Fészekalja 1-3 tojásból áll, amelyekből 40 nap kotlás után kelnek ki a fiókák. A költés alatt a hím eteti párját. Amíg kicsik a fiókák, valamelyik szülő mindig őrzi őket és csak az egyik vadászik. A fiókák három hónapig maradnak a fészekben, amelynek során a szülők vízimadarakkal, kisemlősökkel vagy halakkal etetik őket.

Fotók: Molnár Antal

A cikkek tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.

Skip to content